Ojee-ojee, itt az idő. Szokásos liga, változó csapatok, ahogy a vélemény is. Jelen esetben, két nagy múltú csapat idei teljesítményének második elemzése következik.

Philadelphia 76ers

Végre elindult valami?

Furcsa ezt leírni a 3 év vegetálás után. Lassú folyamat egy franchise újjáépítése, de nem is kellene, hogy ennyi időt vegyen igénybe.

Elvégre, ki látott már olyat, hogy az év újoncát elcserélik csak, hogy még több draft cetlije legyen a csapatnak.Nonszensz. Brett Brown továbbra is a csapat edzője, teljesen egyet is értek ezzel a döntéssel. Szarból várat? Phil Jackson, a fénykorában sem tudta volna ezt a csapatot jobbá varázsolni. Odavitték Jerry Colangelot, mint speciális tanácsadó, akinek a személye biztosíték lehet, a szabadügynökök számára. Segédedzőként, pedig Mike D’Antoni is most már besegít. Arra a támadójátékra rá is fér. Ish Smith (újra) leigazolása után, már voltak életjelek, de ez csak arra elegendő, hogy már sokszor NBA csapat szintén tudjanak teljesíteni. Lassan három hónap telt el, mióta az utolsó cikk megszületett a csapatról. Azóta már 7 győzelmet sikerült összekaparni, de a mutatott játék az, amiben a legnagyobb változás történt. A Philly még így is legalább egy-két évre van a rájátszástól, de a vezetői állomány fejlesztésével a fény is látszódik a „csalagút” végén. Valószínű, hogy idén is ligaelsők lesznek hátulról. Kétes dicsőség, de náluk ez már megszokott. Vicces adat, hogy Smith érkezése óta a nézőszám is megugrott a hazai összecsapások alkalmával, közel ezer lélekszámmal. Még mindig a liga nézhetetlen és kevésbé követett felébe tartoznak a meccseik, de hát nem is egy listavezető Bulls, Cavs, Raptors, Mavs szint. Pozitívabb a légkör, de a csapat továbbra is egy maroknyi lepkefing erejével ér fel. Legalább a jövő már kevésbé néz ki borzalmasnak. Most már csak jöjjenek be a tervek és tartsák magukat hozzá. Ilyen szempontból előrébb tartanak, mint a következő kivesézendő franchise.

Los Angeles Loosers Lakers

Meddig kell még minden reggel arra ébrednem, hogy Kobe milyen csodás alfahím?

Lakers-fanként, nagyobb szenvedés ez az év, mint ahogy vártam.

Nagyon várom, hogy nyíljon egy internship pozíció a Lakers csapatánál, ahol betanítanak a csapat vezetésének elméletébe és lehetőséget nyújtanak, hogy jobbá tegyem a csapatot. Byron Scott annyi időt kapna, hogy egy jobb rosterrel is beégjen, de ne legyen igazam. Kobe, i wish you all the best. Hibbert, nahúzzámárhogyittisegybirkalelkűfélszeműóriásvagy! D’Angelo Russel már egészen izgalmasnak is kinézett. Ezt mondjuk, senki sem érti. Az edzőbá’ már lehordta mindennek szerencsétlent, de mit várnak tőle? Emmanuel Mudiay gyengébb számokkal operál, rosszabb hatékonysággal és mégis megkapja a perceit, a meccsnek szakaszától függetlenül. Kicsit az az érzésem Russel szituációjával kapcsolatban, mint amikor pályakezdőként elvárnak a munkáltatók, 3-5 évnyi releváns tapasztalatot. Így #WhatTheShit.

Julius Randle aktív „kis” duplagépnek néz ki. Maradjon töretlen a fejlődése. Larry Nance Jr. hozott valami izgalmat a parkettre a szokásos „Kobeutoljáralépfelacsarnokban” show-n kívül. Amilyen szerencséjük van – a sok hülyeség mellett- Nance Jr. nem is biztos, hogy idén még pályára lép. A csapat többi részéről nem akarok szót ejteni, ezért kell NBA.com-ot olvasni, többek között. Nem mondom, hogy nem örülnék itt is hasonló változásoknak, mint a 76ers esetében, de legalább már felismerték, hogy mi a hiba. Ez az első lépés, nemde? Rájöttek, hogy a LAKERS logó önmagában már nem hordoz akkora vonzerőt. Nem fog emiatt átcsoportosulni a vér egy férfi testében a második agyához. Az sem, hogy marketing szempontból kevesebb vonzóbb piac van az USA-ban. Mondjuk eddig nem láttam, hogy Mitch Kupchak bármikor is ésszel győzött volna meg egy szabadügynököt, de itt az idő. Itt az idő nekem is, hogy elfogadjam, még másfél évig nincs miről álmodni (maximum egy gyakornoki pozícióról).

Jólvan, kedvellek. MENJÉL MÁR!