Megkésve, de annál nagyobb elánnal érkezik az utolsó része ezen sorozatnak.

Utah Jazz

Megint a szezon második felére fognak belelendülni?

Bár maga a cikk is egy kicsit később lett megírva, mint ahogyan az el volt tervezve, de az ő esetükben majdnem teljesen mindegy, hiszen már az év elejétől kezdve lehetett tudni, hogy mire számíthatnak tőlük az ellenfelek. A védekezés adott volt, támadásban szerettek és akartak is előrébb lépni. Ezt Dante Exum szezon kezdete előtt szerzett egész éves sérülése nem segítette elő. Rudy Gobert is még csak most kezd belelendülni az NBA körhintájába. Alec Burks decemberben sérült meg, Derrick Favors pedig több mint egy hónapja day-to-day státuszban van, de nem játszik. Ezek után nem meglepő, hogy a csapat csak a 10. nyugaton, bár csupán fél meccsnyire van az éppen a 8. helyet birtokló Portland gárdájától. A „muzsikosok” számára idén is marad a harc a rájátszásért. A tavalyi védekezés sincs meg és támadásban sem tudtak előlépni, de az idei évet, náluk valóban lehet fogni a sérülésekre. Ettől függetlenül egyik csapat helyében sem lennék, aki a 6.-7.-8. helyen jut playoffba, bár már az is szép eredmény lenne jelenleg tőlük. A szezon második felében más céljuk nem is lehet, viszont nem is egyszerű értekezni emiatt róluk. Meggyőződésem, hogy ha a sérülések ennyire nem babráltak volna ki velük, akkor az idei nem túl acélos nyugaton akár a 4.-5. helyen is tanyázhatnának.

Gobert eltolja a crew-dat, mint egy Caterpillar.

Denver Nuggets

Gyors újjáépülés és ezáltal a megszokotthoz való visszatérés?

Ez a Denver is megérdemli az „ezt a csapatot én nem értem” kategóriát. Próbálnak felhúzni egy, tehetséges, megújult együttest nem a nulláról. Ez teljesen rendben van, de mintha a vezetőség nem tudná eldönteni, hogy ezt kivel érjék el. Ragaszkodnak is, meg nem is több játékosukhoz, mint például Kenneth Fariedhez, akire évi 12 milliót szántak, minimum véleményes, akár csak Danilo Gallinari. Ugyan közel 20 pontot átlagol, de teszi ezt 40%-os dobáshatékonysággal és bár még mindig csak 27 éves, de túl van már több komolyabb sérülésen. Ezek után kapott a nyáron egy 2 éves 34 millió dolláros hosszabbítást. Eddig nem úgy tűnik, hogy ez bejött. Hasonló az eset Wilson Chandlerrel kapcsolatosan is. Magas posztokon nagyon tehetséges európai különítményük van, de mintha nem tudnák használni őket, avagy itt sem tudják, hogy kit is akarnak játszatni. Az idei első körös Mudiay, csak erőlködik és teszi mindezt borzalmas hatékonysággal. Természetesen a jövő még előtte áll. Túlságosan a tavaly kiválasztott Gary Harris sem tudott még kibontakozni, pedig 30 perce van erre mérkőzésenként. Nem tartom valószínűnek, hogy idén megcsípik a rájátszást érő 8. pozíciót, bár nincs ledolgozhatatlan hátrányuk, 3 mérkőzés jelenleg. Viszont érdemes lenne a vezetőségnek feltenni a kérdést saját maguk számára, hogy mi a fontosabb. Kicsit mintha a tipikus közép-európai mentalitásbeli probléma lenne felfedezhető náluk, miszerint hosszútávon való tervezés és gondolkodás, nem létezne. Nem nagyon sikerült eddig felfedezni a meghonosítandó játék alapjait. Támadásban a liga második feléhez tartoznak, cserében a védekezésük még rosszabb. Michael Malone edzőtől azért várható, hogy a csapatból kihozza a maximumot, de kérdés, hogy a fiatal játékosoknak mennyi idő kell és, hogy a már meglévő nagy szerződéssel rendelkező játékosok, mennyire képesek mutatni megfelelően a járandó utat. Erre az évre, több szakértő egyöntetű véleménye szerint is érdemesebb lenne számukra csak a fiatalok fejlesztésével foglalkozni, de hát a számok és a játékidő elosztása nem ezt mutatja. Nehéz megmondani, hogy ennek a csapatnak miben kell javítania a mindenen kívül, de náluk inkább csak az idő fog segíteni és a türelem.

#azababatetkó