Ebben a bejegyzésben a NBA rajongóknak fogok kedvezni. Egy rész bennem az utóbbi időben egyre inkább húzódik a kosárlabda szeretetének irányába. Ez részben azért is van így, mert február óta kényszerű NFL önmegtartóztatásban él a világ. Másrészt, az NBA-nek júniusban van vége. Ilyenkor jobban belemélyedek ebbe a környezetbe. Az első bejegyzés ezzel kapcsolatosan egyben az első része is lesz egy kisebb sorozatnak, melyben elemzem, hogy számomra mit is jelentenek a megújult rosterek. A teljesség igénye nélkül teszem mindezt, sok ha-val kezdődő mondat kíséretében. Az első választásom a majdnem teljesen fehér, majdnem teljesen európai Minnesota Timberwolves-ra esett. 

Egy pár szó az előző szezonról: tavaly csak az nem sérült le, aki nem akart. Volt sok 2 hetes, 1 hónapos szerződés is emiatt, minden jött mentnek, hogy legalább teljes legyen a létszám. Ezzel együtt szép, hogy sokáig versenyben voltak egy playoff helyezésért. Végül ez nem sikerült, de legalább mindenkinek volt lehetősége felgyógyulni, megkötni új szerződését stb. Emiatt az elmúlt szezonra is rá lehet mondani, hogy a Kevin Garnett éra óta nem sok babér termett a csapat számára.

Az idei évadot egy fiatal, de már tapasztaltnak mondható maggal kezdi meg a csapat. Első ránézésre minimum playoff esélyesek, még ebben az erős nyugati mezőnyben is. Irányító poszton például van egy nagyon látványosan játszó játékos: Ricky Rubio. Számomra ő egy örök ígéret marad leginkább. Bár labdáinak szeme van, nem jó kinti dobó, védekezése sem az igazi és a NBA 2k12-vel ellentétben nem zsákol be mindent, tehát amolyan átlagosnak mondható az atléta. Ez utóbbi nem emelkedik ki annyira hiányosságainál, mintha magasabb poszton játszó fehér bőrű játékos lenne, de azt már rég tudjuk, hogy WHITE MAN CAN'T JUMP. Mindenesetre a szülővárosom csapatában bármikor elnézném nagyon szívesen és persze vannak sokkal rosszabb kezdő egyesek is nála. A látvány az garantált - és ezáltal a jegyek eladása is.

A következő posztra érve kisebb bajban vagyok. Odahozta a vezetőség Kevin Martint. A lépéssel nem lenne bajom, csak ne tegyék a kezdőbe és ne adjanak neki annyi pénzt, amivel egy soros tízes panel rezsijét és közös költségét együttvéve, száz évre fedezné a játékos fizetése. Öreg is, lassú is, védekezni se szeret. Megérte az árát igazán, várhatólag azért a kezdőben lesz az év elején. Kettesnek mások is bejelentkeztek, de róluk kicsit később. A következő poszt a small forward. Erre a posztra is van több jelentkező: a tavaly kezdő, majd egész évre megsérülő, egykori röplabdás Chase Budinger az egyik. Ő az egyik személyes kedvencem, mert meg is cáfolja, hogy a fehérek nem tudnak zsákolni és nagyon jó csuklója is van. Két éve még az All-Star gála zsákoló versenyén is ott volt. Hármasokat jól dobja, gyors a lába. Csak hát az a fránya izom, ami hiányzik, hogy össze ne törjék a Lebron szerű birodalmi lépegetők.

A hármas poszton esélyes lehet még a kezdőbe kerüléshez: Derrick Williams. Szerencsétlen teremtmény küzd, hogy ne legyen egy óriási bust. Több T'wolves meccset kellene néznem, de egyenlőre nem láttam azt, hogy szegénynek miben nem kéne fejlődnie, hogy egyáltalán kezdő legyen, nem, hogy hatalmas fogásként éljék meg. Vagyis de, mégis találtam egyet! Jól húzza be Rubio passzait. Mondjuk akkor NBA 2k..-be még hasznos is. Magassága és atletizmusa rendben van, de egy kicsit lassú hármas posztra, viszont kicsit kis darab négyesnek. Emiatt mondjuk lehetne pont jolly joker támadásban, de nem az. Tavaly még Kirilenko is megtalálható volt ezen a poszton a rotációban, de állítólag először a csapatfőnökök nem akartak ajánlani semmit, aztán ő várt várt várt és csak várt, majd elment máshova, mert megelégelte. Bárhogy is történt, megért volna ő egy kis pénzt a sapka alól. Főleg, hogy állat a tetkója és tud zsákolni pedig fehééééér.

A csapat legerősebb posztja a kezdőcsapatból a power forward. Itt egy bizonyos Kevin Love játszik, már ha éppen nem töri el valamijét. Jó magasság, jó erő, kiváló kor és kiválónál is jobb csuklója van. Szép szál legény, amit pattanózásban ki is használ. Tavaly előtt a Clipperses Griffinnel futottak dupla-dupla párharcot, melyet végül ő nyert ligarekordot is döntve. Előszeretettel dobál a hármas mögül és magassága plusz dobása miatt kvázi blokkolhatatlan. Védekezésben is megállja a helyét. Igazi franchise player prototípus lett mostanra, bár a keménység egy kicsit hiányzik belőle. Fiatal még ő is, és fehér bőrű játékos, amit ennél a csapatnál elvárás (haha). Rajta nincs mit gondolkodnia a vezetőségnek. Olyan játékosokat kell köré rakni, akik segítségével ütőképesek és eredményesek lesznek újra a farkasok.

Az utolsó kiadó hely a kezdőknél a centeré maradt. Ez sem kérdés a csapatnál, ahogy a négyes sem. A kezdő: Nikola Pekovic. Úgy is lehetne mondani, hogy az NBA-ben játszó legerősebb európai játékos. Brutális izomtömeg ez az ember. Egy az egyben puszta erővel meg tud fogni bárkit. Ez azért egy európai játékostól a világ legerősebb kosárlabda bajnokságában tiszteletre méltó, sőt! Ő most kapott új szerződést, amely elég komoly összegről szól. Meglátásom szerint jól tették a vezetők, mert nagyon fittek Love-val egymás mellett és biztos, hogy ez is kelleni fog, hogy itt tudják tartani Love-ot, ha oda kerül a sor. A montenegrói izomgyárnak már több mozdulata van, mint Howardnak és fejben is ott van. Ideális korban van és nem igényel sok labdát. Rubio mellé is passzol mert, amilyen helyzetbe hozza őt Rubio, azoknak a befejezésére tökéletes. Mondjuk nem is állnék az útjába egy ekkora dömpernek miközben letépni és megalázni készül a gyűrűt.

Tovább a cserepadra...számomra Alexey Shveddel kezdődik. Ha ránézek, azonnal az orosz maffia egy tagja jut eszembe. Őt sem próbálnám meg leszerelni, mert mindegy, mi a vége, de betonnal a lábadon, a folyó alján végzed. Az edző helyében inkább kezdetném őt, mint Kevin Martint, de ott még nem tart a karrierem. Nagyon jó szeme van és tudja az európai kosárlabda csínját-bínyját. Nem egy izomkolosszus, de olyan korban van, amikor még lehet fejleszteni ezen hiányosságát. A második számú csere J.J.(Abrams haha) Barea. Ő elsősorban Rubiot tehermentesítheti, de mellette is képes játszani, bár akkor a védekezés alsó posztokon nem létezik. Barea egy nagyon fifikás, kiváló csuklóval megáldott játékos. Viszont meglehetősen alacsony, így hosszabb távon nem lehet vele számolni a mérkőzés folyamán. Center poszton a második számú bevethető játékos Ronny Turiaf. Védekezésben faktor és kész. Erre mondjuk tökéletesen elég is lehet ebben a csapatban. A fent említett D. Williams érkezhet még a padról, de ha megint ugyanazokat statisztikákat hozza, amiket eddig megszoktunk, akkor nem sok időt fog kapni. Tavaly Mickael Gelabale érkezett a sérülések miatt és meg is ragadt a csapatnál. Futottak még kategóriába tartozik: Corey Brewer és Dante Cunningham. Mindenki jobban jár, ha ők csak pár perc erejéig kerülnek pályára. 

Amit látni kell a csapat idei terveivel és felépítésével kapcsolatosan, az az, hogy sikerült megint a vezetőségnek egy éppen-hogy-playoff csapatot összerakni. Ezzel nincs is semmi gond, de az, hogy a sapka alatti pénzüket sikerült olyan játékosra elpasszolni, akivel valószínűleg nem sokkal vannak előrébb, az megint csak tipikus mozdulat részükről. Meglátásom szerint nem fognak odaérni a rájátszásra, de ne legyen igazam. Ami biztos, hogy egy sérülés már elég lesz a tavalyi szezon lemásolásához, mert nem mondhatom mélynek a keretet. Ha minden klappol, akkor sem tudom megtalálni a keretből, hogy ki fog védekezni az első három poszton egyszerre. Ettől függetlenül a meccsösszefoglalókat tényleg érdemes lesz megnézni. Már csak azért is, mert 7 játékosuk van összesen eddig a keretben aki fehér bőrű és ez a legtöbb a ligában. Mindezt tetézi, hogy várhatólag a kezdőben is csak egy színes bőrű egyén fog kifutni. Tehát az úgynevezett amerikai keménységű európai kosárlabda várható tőlük, ami olyan ritka az NBA-ben mint a két büntetőt egymás után bedobó DeAndre Jordan.