Az egyik vége kemény, a másik puha. Félre ne értse senki, ez most az Oklahoma City Thunder-ről szól és nem valami kéjes humor, esetleg sajt bemutató.

Az Oklahoma City, az idén bemutatott játéka alapján alig változott tavalyhoz képest és mégis mindenki csodálkozva járt Billy Donovan oltárához, amikor kiütötték a végső esélyesként is sokszor emlegetett San Antonio Spurs-t. Bár a védekezésük megfelelően kemény volt és a festékben sem lehetett csak úgy átmenni rajtuk, mentális strapabírásról is megfelelő tanúbizonyságot adtak a nagyérdeműnek. Szimplán nem omlottak össze, odacsaptak, amikor kellett és lezárták a párharcot.

Jöhetett a címvédő elleni párharc a nyugati főcsoportdöntőben, ahol megint csak nem őket tartották esélyesnek. Erre mit csináltak? Mindjárt az első meccsen megmutatták, hogy mennyire tökösek és elhozták a győzelmet a GSW arénájából. Az idei rájátszásban szereplő Thunder-t nem érdekli, hogy a majdnem bevehetetlen AT&T (Spurs) Arénában játszanak, avagy Kaliforniában az Oracle Arénában szerepelnek. Egyszerűen fittyek hánynak az oddsokra és ez helyén is van. 1-1-vel tértek haza, ahol aztán úgy elporolták Curry-ék sejhaját, hogy az egész liga, világ másnap azt kérdezte, WHATTHESHIT???? 3-1

Jöhetett az ötödik összecsapás és bár nem sokan gondolták, hogy Westbrook-ék megint nyerni fognak, ez a vereség még belefért. A két szupersztár nem kifejezetten hozta a tőlük elvárhatót és ki is kaptak. Első ránézésre a fáradtság is mintha kezdett volna már kijönni rajtuk. Durant és Westbrook rengeteget vannak igénybe véve, ami egy egyre inkább nyúló sorozatnál csak hátrányt jelent. Nem várta tőlük senki, hogy itt zárják le a párharcot és kerüljenek a nagy döntőbe, de odahaza már nagyobb nyomással léphettek parkettra, 3-2

Abban a szerencsés helyzetben volt részem, hogy kollégámmal egyetemben meglátogathattuk a SportTV központját Méhes Gábor meghívásának köszönhetően. Előttünk mondták fel az egész meccs anyagát és azonkívül, hogy végignézhettem az egész összecsapást eredeti atmoszférával, Méhes Gábor üvöltözéseivel, még egy szerkesztőséget is láthattam. Köszönöm még egyszer, de vissza a témához.

Május 28. szombat, Chesapeake Energy Aréna, Oklahoma City.

Az a bizonyos nyomás. Eddig a pillanatig bírták a srácok, sőt! Három negyeden keresztül vezetett a hazai csapat, de le is kell zárni a mérkőzést és vele együtt az párharcot. Klay Thompson (41 pont) ide, Stephen Curry (31) oda, az utolsó két perc egy bohózatba illet bele az OKC részéről. Nem mondom, hogy nekik is kilenc percen múlott (bocsánat Veszprém szurkolók), de közel voltak. Ehhez mondjuk el kéne jutni legalább egy dobóhelyzetig az utolsó 2 minutumban. NEM SIKERÜLT! Nyomás volt rajtuk, a csapatjátékot pedig el is felejtették abban a pillanatban, amikor meleggé vált a pite.

Nem kell temetni a Thunder-t, de nem indultak el jó irányba. Ez a Warriors nem véletlenül futott 73-9-et és egyre inkább jön vissza az önbizalmuk. Ennek köszönhetően többnél-több fél lábról elengedett, dobóhelyzetnek egyáltalán mondható próbálkozásuk van és mit ad Isten, ezek be is potyognak. Többet kell járnia a labdának, még egyszer le kell söpörnie Adams-éknek az asztalról a szakértők jóslatait, tenni rá, és megverni az ez évben rekordokat döntögető Golden State Warriors-t. Nem kívánok senkinek semmit, de ha megint elbuknak…