Jöhet a meglepetés (?) főcsoportdöntő. Nyugaton, a Golden State Warriors ellenfele a 2012 után ismét idáig menetelő Oklahoma City Thunder lesz. A meglepetést annak a fejében írtam, ahogy a Thunder, a Spurs elleni párharcot kezdte. Egy lyukas garast nem rakott volna akkor senki rájuk, hogy végül 6 meccs alatt lerendezik a történelmi alapszakaszt futó, Greg Popovich által vezényelt gárdát. A Warriors pedig kiheverni látszik Curry elvesztését, visszatérését. A Portlandet 4-1-vel elintézték és tovább menetelnek a duplázás felé. Bevezetés után kezdődjön a szárazabb, de mégis izgalmasabb rész.

#1 Golden State Warriors - #3 Oklahoma City Thunder

Elsőként az irányítók:

Steph Curryt, akinek még az idei éve után is be kell mutatni, az menjen el egy sarokba kukoricán térdelni. Ő az a kategória, aki elé akárki állhat, ha kedve úgy tartja, mindent bedob. Ez igaz lehet a Thunder ellen is, ahol bár vannak jó periméter védők, de ez az elmúlt két év MVP-jét nem szokta érdekelni. Nagyobb szerencséje, hogy védekezésben pihenhet Andre Robersonon. Russel Westbrook a másik delikvens ebben a pozícióban. Az idei rájátszásban eddig good-Russ jött többször elő, ami kell is mindenképpen a párharcot pályahátrányból kezdő Thundernek. Rajta valószínűleg majd Klay Thompson fog védekezni, ami ismervén az ő kvalitásait, pikáns kis csatának ígérkezik. Két szupersztár kezd hivatalosan egymás ellen, de szerintem csak Westbrook fog Curry-n védekezni. Ha bad-Russ jön elő, akkor annak a meccsnek vége is. Itt nem könnyű megmondani, hogy melyik irányba dől a mérleg, de adjuk meg a tiszteletet a „legértékesebb” játékosnak.

A guardok:

Itt már ki is jöhet azonnal egy nagy különbség. Klay Thompson, mint már fent is említettem, valószínűleg Westbrookon fog védekezni. Robersonnak marad Curry, sok sikert hozzá. Thompson esetében arról sem szabad megfeledkezni, hogy bármikor képes 40 pontot összehajítani, nem véletlenül tagja a Splash Brothers-nek. Robersonnál a 15 pontos meccs már kirívónak számít.  Itt meg kell még említeni Dion Waiters-t is, aki rengeteget tölt a pályán, de róla még később is fogok „ódákat” zengeni.

Kiscsatárok:

Az első poszt, ahol a Thunder kerül fölénybe. Nem véletlenül, hiszen kevés játékos van, akit Kevin Durant elé rangsorolnánk. Idei rájátszásban rendkívül harcias (olykor túlságosan is), de ez eddig inkább látszik kifizetődőnek. Ő is képes bármikor 40 pontos mérkőzésekre, sőt várják is tőle. Ettől függetlenül úgy tűnik, jobb a csapatnak, ha ő sem vállalja túl magát és jobban elosztja a terheket a többiekkel (#YouDontSay). Itt viszont van egy nagy előnye a Warriors-nak. Három játékosból is válogathatnak, hogy kit állítsanak Durant-re. A kezdőben majd Harrison Barnes fog vele szembe nézni, de várhatólag szerepet fog kapni Draymond Green és Andre Igoudala is. Barnes-val jobban jár Durant, mert akkor ő pihenhet egy kicsit a védekezéskor. Green-t maximum abban az esetben tudom elképzelni, mint őrzője, ha a Thunder bevállalja a small-ballt, erre elméletben játékosok alapján képesek lehetnek. Barnes-ra amúgy figyelni kell, mert ő is képes betörésekre és hárompontosokra is. A 2014-es év MVP-jétől minden meccsen klasszis teljesítmény fog kelleni.

A kavarás posztja:

Elérkeztünk oda, ahol az egyik oldalt borzalmasan nehéz megtippelni és a másik sem piskóta. Alapjáraton Draymond Green kezd itt Serge Ibaka ellen. A spanyol a Spurs ellen egyre kevesebb percet kapott, mivel Popovich-ék ellen Adams és Kanter tartózkodott többet a pályán. A GSW esetében pedig, ha small-ball következik, Green centerként szerepel. Az is benne van, hogy az OKC Durant-et veti itt be, hogy a periméteren meglegyenek. Maradjunk a hivatalos felállásnál. Ibaka túl lassú Green megfékezésére és úgy en bloc nincs senkije Billy Donovan-nek, akit a majdnem tripla-duplát átlagoló erőcsatárra tudna állítani. Adams és Kanter sem megoldás a regnáló bajnok 23-asára, mivel a tripla vonalig is érdemes követni őt. Ha Green-re kerül sor a védekezésben, akkor egyik ellenfele sem szabad, hogy gondot okozzon neki. Erővel bírni fogja, lábbal maximum Durant képes varázsolni ellene, nem véletlen van ott második éve a legjobb védőket emlegető listák elején.

Centerek?!

Ahogy az előző bekezdésnél, itt is a hivatalos felállásokkal fogok foglalkozni, mivel megannyi variálási lehetőség létezik (a Miami mesélhetne a center pozícióról az idei rájátszásban...), hogy kár bármit is előre spekulálni. Alapjáraton Andrew Bogut kezd itt Steven Adams ellen. Ez egy klasszikus centerpárharcot is előre vetíthetne, de ismervén a csapatokat, egyikük sem fog sok labdát kapni. Adams helyén (vagy Ibaka helyett) inkább Kanter fog játszani, aki képes magának kialakítani a helyzeteket, de őt a támadópattanókért tartják. A török védekezésben vállalhatatlan, de nem Bogut fog 30 pontot átlagolni a nyugati konferenciadöntőben, bár képes lenne rá. Hogy Kanter mennyire pályán tartható az alapszakaszgyőztes ellen, az a jövő zenéje, véleményen szerint semennyire. Védekezésben pedig akkora lyuk és annyival lassabb, hogy csak kárt okozna saját csapatának. Steven Adams viszont kemény védekezése és gyors lábai miatt a védelem alapját adhatja. Mondjuk, hogy Green ellen centerként mennyire életképes az ő játszatása, az már más kérdés. Ez a pozíció csak nevében vetíti előre a legmagasabb játékosok csatáját. A pattanózás ettől függetlenül létkérdés lesz és ebben a Thunder előrébb jár. Aki a játék ezen szegmensében a másik fölé fog kerülni, és ráerőlteti a másikra a szerkezeti akaratát, fontos mérkőzéseket nyerhet meg.

Említésre szorulnak:

Több játékost is megemlítettem már a következő felsorolásból. Ők azok, akik a padról érkezvén lehetnek faktorok.

Golden State Warriors

Andre Igoudala: a tavalyi döntő MVP-je idén is folytatja a kiváló szereplését a padról. Szükség is lesz rá. Ha úgy játszik, amiért a díjat kapta, Durant felkötheti azt a bizonyost.

 Leandro Barbosa: Kiváló védő és addig is tud pihenni Curry. Pontszerzésekkel sem áll hadilábon. Más kérdés, hogy a következő játékos miatt mennyi percet fog kapni.

 Shaun Livingston: Nem egy kifejezett stat-király, de nagyon fontos szerepe van a védekezésének és a csapatot is tudja irányítani. Curry-t kiesésekor, ő pótolta és nem volt különösebben észrevehető a vezér hiánya.

 Marreese Speights: Az ő szerepe nagyban függ attól, hogy melyik csapat veszi fel a másik stílusát. Speights dobni fog mindig, ha kell, ha nem. Védekezése nem az igazi, soha nem is volt az. Az Oklahoma magas ember rotációja jobban néz ki, de Speights bemehet kisebb szakaszokra fárasztani őket.

 Festus Ezeli: Sérülékeny, nagydarab, lábbal gyors center. Kiváló matchup bármelyik lecsorgókirály ellen. Ha Bogut a sebességének hiánya miatt nem tartható fent, ő még mindig egy kellemes biztosítékot jelenthet.

 Anderson Varejao: Na őt, csak a neve miatt hozom fel. Hasznos lehet, ha nem játszanak alacsony szerkezetben.

Oklahoma City Thunder

Steven Adams: fentebb már említettem, hogy a festékbeli védekezés alapja. Minden egyes pattanóért megküzd és stílusával,keménységével mindenkinek az idegeire tud menni.

Dion Waiters: a csapatának nagy szerencséjére egyre több erőt öl a mezőnymunkájába a dobásai erőltetése helyett. Így azért már elfogadhatóbb a szereplése és ismervén az ellenfél által felvonultatásra kerülő támadókat, szükség is lesz rá. Hogy pontokban mennyit fog tudni hozzátenni, az a tőle megszokott inkozisztencia miatt kérdéses.

Randy Foye: Év közben érkezett és bár nem hiszem, hogy sok percet fog kapni, neki pár perc is elég lehet, hogy megszórja magát. Ehhez persze olyan lábbal kell kelnie, ami nem sűrűn szokott vele előfordulni.

Kyle Singler: Durant cseréje. Sajnálom, másra nem alkalmas és nem is használják.

Anthony Morrow: Ahhoz képest, hogy volt ő kezdő is, a Spurs elleni utolsó meccsen egy másodpercet sem kapott. Hárompontosokat képes jól dobni, kérdés, hogy ez mennyire fog kijönni a mostani párharcban.

Cameron Payne: Russel Westbrook cseréje és táncpartnere. Amikor Westbrook pihen (ha van ilyen), akkor szállhat be. Egészen jó idénye van újoncként, de nem róla fognak szólni az összecsapások.

Edzők:

Steve Kerr az egyik oldalon és Billy Donovan a másikon. Kerr idén megkapta a legjobb edzőnek járó díjat és sokadmagával (Luke Walton) az edzői székben megjavították a ’95-’96-os Bulls alapszakasz rekordját. Vannak kártyák a kezében és nem fél kevergetni azokat. Kiváló motivátor és híresen jó kapcsolata van játékosaival. Képes újat húzni és reagálni a másik edző lépéseire.

Billy Donovan eddig rengeteg kritikát kapott, hogy az érkezésével semmi sem változott az előző évekhez képest. Ezt én is többször kihangsúlyoztam, de a rájátszásban – egy-két meccstől függetlenül – többször is észrevehető volt a jobb labdaelosztás. Emellé még egy valami társul, ami miatt bizonyos esetekben a bajnok fölé kerekedhetnek. A csapat nagyon egyben van és az évek óta hiányolt tűz most egyszerre akar kitörni mindenki a szeméből, szájából. Emellett, a védekezésük is a jobban összeállt, mint a Warriors-é egész évben bármikor. Szépen rakta össze a srácokat fejben a San Antonio elleni első mérkőzés lebőgése után és Popovich sem tudott húzni ellene semmi újat, bár nem is nagyon volt miből. Nagy taktikai harcba nem volt még belekényszerítve, de most itt a lehetőség, hogy megmutassa a foga fehérjét.

Végszó:

A Golden State-et erősebb csapatnak érzem az állománya és az edzője miatt is. Egy valamiben viszont bízhatnak a Thunder játékosai. Az, az akarat, kemény játék és hit, amit az idei playoff-ban mutatnak, elegendő lehet. Ilyen erősnek soha tűntek még mentálisan Ibakáék, ezt kár lenne kihagyni. Soknak tűnik viszont a matchup-okból származó hátrány. A két vezérnek mindenképpen be kell vonnia a többieket, mert kettejüket le tudják védekezni Thompson-ék.Az alapszakaszban nem sikerült Westbrook-éknak nyernie és a hazai pálya előnye most is a Warriors mellett van. Nálam ők az esélyesebbek..

Tipp: Warrios 4-3