"Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép blogokat...."

Gyors magyarázat az utóbbi időszak lassabb termeléséhez: újratervezés, álmok követése, költözés, országváltás, mindenféle felvételi mindenhova, minden mindig mindenkor mindenkivel, MIvan?

Ezzel a háttértörténettel következzen a következő következetes, de meg nem kövezett különvélemény-rapper nem leszek.

Chicago Bulls

Merre tovább?

Kezdjük a rossz hírrel, a most bemutatott két csapat közül, őket fogom lehúzni. No, nem azért, mert így tartja úri kedvem, de nem egy ’95-96-os Bulls szintű játékot mutatnak a pályán.

Időközben kaptam egy állásajánlatot Chicago szeles városában, de a Bulls játékát elnézve kár lett volna igent mondanom rá. Mondjuk a Bears sem kutya (medve).

Fred Hoibergnek továbbra sem látom a hatását a csapatra, azonkívül, hogy nem tud rendesen odacsapni a srácoknak és az öltözőben –több hírforrás szerint is- megy a széthúzás. Vannak, akik visszasírják a poszt-Thibodeau korszakot és vannak, akik a mostani rezsimet támogatják. Egy biztos, a legutóbbi írás óta egy valaki nem tudta bebizonyítani, hogy visszatért volna a liga elitjébe. Derrick Rose eddigi karrierjének (már amikor éppen nem sérüléssel bajlódott) leggyengébb évét hozza. Úgy en bloc, nem elég. Nem lett elit dobó, lassult, robbanékonysága oda, nevéből még csak-csak megél, de már floor general sem tud lenni. Jelenleg a hetedikek a keleti konferenciában és 1 darab mérkőzéssel előzik meg a Pistons gárdáját, tehát nem érezhetik magukat bebiztosítva. Mekkora blama lenne, ha nem jutnának be? Noah és Dunleavy elhúzódó távolléte ellenére is, mindenki többet várt tőlük. Kicsit hiányzik az a fajta keménység, ami az előző érában mindennapos volt. Támadásban nem látszódik a rendszer, Hoiberget pedig támadáshoz értő vezetőedzőként állították oda. A lepattanókba olyan szép számmal kapaszkodnak bele meccsenként, hogy mindjárt az legtöbbet tépik is le a ligában. Jimmy Butler tovább fejlődik, de nem érzem vele kapcsolatosan, hogy át tudná venni egy-az-egyben a stafétát. Pau Gasol, pedig továbbra is nagyon magas szinten játszik és a sok atletikus „bábukat” oda-vissza szívatja, de vele már nem lehet tervezni, eljár lassan a kor felette. Hogy hibás döntés volt-e az új vezetőedző személyének a kiválasztása, arra nem lehet egyből igent mondani. Nincs minden rendben a kémiával ehhez, még ha egy edzőnek a pályán levő taktikája nem is megfelelő, illene képesnek lennie, hogy a fejekben rendet tudjon rakni. Ebben hibás az edző, nem látom, hogy megfelelő mennyiségű tiszteletet kapna a játékosoktól, bár nem is egy „klívlendidévidblett” szituációról van szó. Egy kis vérfrissítés nem ártana és emiatt nem tartom elképzelhetetlen a csapat esetében a deadline előtti cserék sorát.

Nevek alapján keleti top 3-ban kellene lenniük, de itt is látszódik, ha nincs egy tök, csak két here, akkor nem lesz, ki vezessen.

Bónusz feladat, honnan szedtem a záró mondatom savát-borsát? (nem a gatyámra gondoltam)

Oklahoma City Thunder

Csak egy jó időszak vagy vigyázz jön a villám?

Legutóbb hiányoltam a dominanciát, már adott. Nem tetszésemet fejeztem ki a csapatjátékkal szemben, pipa. Aggódtam a vezér személyével kapcsolatosan, megnyugodtam. Megszóltam a védekezésbeli impotenciájukat, ebben is javultak.

Mint említettem a Chicagónál, a mai cikkben elemzett csapatok közül a Bulls kapta a negatív hangvételt. Nem igényel a blog olvasása atomfizikusi diplomát és nem kell brutális logikai teszteket 2 másodperc alatt kitölteni, de nem írom le, hogy a Thunder milyen típusú megközelítést fog kapni.

Ahogy az edzőváltás egyelőre nem hozta meg a várva várt eredményt a bikáknál, annyira néz ki bizakodóan a Westbrook! által vezetett csapat. Igen, itt elértünk az első fontos kérdéshez. Russel-tripladuplagép-Westbrook állt a csapat élére és bár Durant még mindig jobb scorer, mintha egy kicsit inkább a háttérbe lépett volna. Nincs is ezzel feltétlenül baj. Ligaszinten még mindig a 2. legtöbb pontot dobják mérkőzésenként és pattanózásban is ugyanezen a helyen állnak. Ez eddig is adott volt, de a védekezésük kezd összeállni és már a liga első harmadához tartoznak. Komolyabb ellenfelek ellen is egyre jobban teljesítenek és a GSW elleni idegenbeli mérkőzésen is jól tartották magukat. Tudván, hogy a Warriors miként hozta le a rangadóit az elmúlt időszakban, ez több mint dicséretes. Keleten ezzel a mérleggel vezetnék a konferenciát. Szerencsétlenségükre nyugaton játszanak. A két vezéren kívül, ketten is 10 pont felett átlagolnak és Waiters is kis híján. Mivel majdnem minden statisztikában a Durant-Westbrook páros vezet, és felesleges mindig leírni, hogy „a két vezér után”, ezért mostantól csak amolyan lazaságból, lehagyom ezt. Tehát, támadásban a „legtöbbet használt” játékosok Ibaka és Kanter és szép százalékban értékesítik a helyzeteiket. Ők a Thunder alfája és omegája támadásban, na jó, túlzásba estem. Mindenesetre egyre jobban néznek ki együtt és még labdát is kapnak ahhoz, hogy ezt megmutassák.

 Kanter továbbra sem rendelkezik Dikembe Mutombo (cookie monster) védekezésbeli eredményeivel, de akkora zavart tud okozni a támadó lepattanóival, amiért érdemes fent tartani. Mondjuk emiatt, sosem fogom sokra tartani és a szerződését sem gondolom, hogy megérdemli, de hát nincs is beleszólásom egy csapat életébe….MÉG!  Cameron Payne személyében a hosszú távú jövőt is szépen fejlesztik. Az ő esetükben, mint az utóbbi időben egyik legjobb formában levő csapat, az All-Star szünet nem feltétlen jött jókor. A fanoknak nem marad más, mint hogy imádkozzanak, hogy megmaradjon a forma és tovább növeljék az önbizalmukat. Abban az esetben a Spurs elé fogom helyezni őket és még a GSW-vel szemben sem fogom gondolkodás nélkül esélytelennek nevezni őket egy playoff párharcban. Az ő esetükben nem cserélnék senkiért, bár Dion Waitersnél vannak jobb játékosok, de valamivel kompenzálni kell a sok jó játékost.