Szezon felénél lassan kezd kirajzolódni, hogy melyik vezető nyári vagy több éves munkássága milyen irányba fordította egy franchise életét. Hasonló okosságokat lehet elmondani az edzőkről is, sokszor ráadásul mindkét pozíciót ők töltik be.
Lássuk hát, ki kap mit, féltávnál járva.
Executive of the year (Év vezetője)
- Phil Jackson, New York Knicks
Őszintén szólva, egy lyukas garast nem raktam volna a Knicks idei playoff reményeire az előző szezon végeztével. Jackson, mint minden idők egyik legnagyobb és legsikeresebb edzője, viszont bebizonyította, hogy akárcsak Larry Bird, ő is képes a váltásra a vezetői székek terén is és sikeresnek maradni. Megszerezték Aaron Afflalot, Robin Lopezt és Derrick Williamst a nyár folyamán, akik maximálisan beválni látszanak. A drafton minden szurkoló imája ellenére behúzták Porzingist és bár ők is maximálisan a jövő terveként gondoltak a lett magas játékosra, szerencsére mindenkinek felülmúlta az elvárásait. 44 lejátszott mérkőzés után, fél meccsel vannak lemaradva a Boston csapatától és ezáltal a playoffot érő 8. helyről. Működik 2016-ban az átdolgozott Triangle rendszer és a játékosok egyre inkább sajátítják el. Tudjuk, nagyon jól, hogy ez Jackson csapatainál mit szokott jelenteni (Lakers,Bulls). Bár év végén nem hiszem, hogy ezzel a csapatteljesítménnyel meg fogja nyerni a díjat, DE a ligának szüksége van a nagy piacokon játszó csapatokra marketing szempontjából és Mr. Eleven Rings összerakott egy sokáig irigylésre nem méltó jövőképpel rendelkező csapatot, úgy hogy most már a pénz, marketing lehetőségek, város és nem utolsó sorban a csapat maga is, egy vonzó célponttá vált a szabadügynökök számára. Ezzel pedig szépen be is intett a több éve újraépülő Phillynek és megmutatta, hogy is kell ezt csinálni, szignifikánsabban kevesebb idő alatt.
- RC Buford, San Antonio Spurs
Az ember, aki egy bajnokesélyes csapatnak adott úgy jövőképet, hogy közben a jelent is szem előtt tartván, megemelte az idei játékosállomány esélyét a bajnoki címre. Kvázi „könnyű” dolga volt, hiszen Popovich mester rendszere és eredményessége már önmagában is hatalmas mágnesként funkcionál, nem hogy a harcedzett veteránok jelenléte. Aldridge nyári megszerzésével már borítékolható volt számára a dobogós helyezés és valószínűnek tartom, hogy meg is fogja kapni, látván a csapat teljesítményét. A GM nem csak ebben az évben teljesített kiemelkedően és ezt is szokták értékelni. Nála csak azért nincs az első helyen, mert a NY-ban borzalmas állapotokból teremtettek egy irigyelni valót.
- Stan Van Gundy
Majdnem, mint Phil Jackson, de jobb alapjai voltak. Értem ezalatt, a nyári húzásait, amik maximálisan beváltak és az eddigi játékos politikája is kezd kifizetődni. Josh Smith elküldését sokan szemöldök ráncolással fogadták, de azóta kiderült, hogy ő már csak a padon pacsizásra alkalmas. Marcus Morris és Ilyasova igazolása jó húzás volt és bár egyiket sem értettem az elején, nem linkeskednek, mint azt sokan várták. Stanley Johnson draftolása is reach volt és Drummond szépen fejlődik. Ugyanannak a ligát domináló, fakezű játékosnak néz most ki, mint a fiatal Dwight Howard, akit nagy részben SVG tett híressé. A Detroitnál is elmondható ugyanaz, mint a Knicks esetében. Nagy piac, nagy igények és mindig jó látni, amikor egy franchise élete viszonylag rövid időn belül 180 fokos fordulatot vesz.
Egy gyors kis bevezetéssel had melegítsem be az Év edzője szavazást. Régebben nehéz lett volna elképzelni, hogy ennyi General Manager-i pozíciót is maga az edző birtokolja. Ezzel nem könnyítik meg a szakírok dolgát, bár az övék mindenképp vitamentesebbé válik. Ezenkívül, nem megszokott, hogy a főedző hiányának ellenére is, rekordszintűt alapszakaszt produkáljon egy csapat. Mármint, pozitív értelemben. Végül, van egy-két edző, akik pedig –ez most csúnya lesz- inkább, mint bábuk ülnek az edzői székben és hiába a csapat jó szereplése, nem kapnak tőlem elismerést, ha az egész a felsőbb vezetés műve és a meccs közbeni grimaszokon és felrajzolásokon kívül, mást nem tesznek az „ügy” érdekében.
COY (Év edzője)
- Gregg Popovich, San Antonio Spurs
Tudom már lerágott csont, de aki ismer, tudja, hogy nem könnyen adom ezt a díjat neki. Az eredményes off-szezon után, azt gondoltam, hogy bár támadásban ligaelitek lesznek, de védekezésben ezt sokszor nem fogják tudni ellensúlyozni. Ehhez képest leradíroznak mindenkit az ellenállhatatlan védekezésükkel és a támadás is megmaradt. Ez csak és kizárólag az edző érdeme, és nagyon hasonlítanak a Bruce Bowen idejében felállt Spurshöz. Ami a leg”viccesebb”, hogy beigazolódni látszódik azon teória, miszerint Popovich kifejlesztette az elsöprő csapatjáték taktikáját, amíg nem volt adott számára ismételten egy Duncan vagy Ginobili szintű húzójátékos. Ezzel a taktikával döntőzött kétszer is és egyszer meg is nyerte, félelmetes. Kifejlesztették Leonardot és Aldridge érkezésével, de még az öregek hathatós segítségével, a mester megint megkapta a fiatal húzó embereit és lám, alig pár meccsel vannak lemaradva a történelmi szezont futó Warriors mögött.
- Rick Carlisle, Dallas Mavericks
Ebből a keretből nyugati 6. helyen álló csapatot kihozni, több mint a teljesítmény és megérdemli az elismerést. Mindig is nagyra tartottam az ő munkásságát, de amit véghezvitt a nyári center herce-hurca után és, hogy Zaza Pachulia majdnem All-Star lett közönség szavazatok alapján, Deron Williams úgy néz ki a Brooklynban eltöltött évek után újra, mint egy játékos, ez mind-mind neki köszönhető. Egyszer megnézném igazán a lehetőségeikhez képest, a legjobb összerakott kerettel, mire lenne képes, jaaa tudom már, bajnok lett
- Georg Karl, Sacramento Kings
Na, ezért a választásomért meg fognak kövezni. Az hogy Darren Collison és Rajon Rondo kiválóan szerepel, nem meglepetés. Karl rendszerében mindig ficánkolnak az irányítók. A nyáron hallható rengeteg összetűzés után, őt várták elsőként, a kirúgott edzők sorában. Ehhez képest a kezdeti problémázáson túllépve és folyamatosan a jobbnál-jobb eredményekre koncentrálván eljutottak oda, hogy a nyolcadik helyen tanyáznak és az utóbbi 10 meccsen, egy 7-3-as eredménnyel szántották fel a pályát. Elismerem, hogy lenyomta az egóját és, hogy DeMarcus Cousins is folyamatosan elit szinten teljesít a keze alatt. Tudtam volna mást is ideírni, de ez a franchise is abba a kategóriába esik, hogy sok év nélkülözés és szenvedés után, végre rájátszásért küzdenek és így az eddig is a liga egyik leghangulatosabb csarnoka még inkább feltüzelve várja az ellenfél játékosait
