Megint egy személyes élmény megosztása fog következni. Természetesen kosárlabdával kapcsolatos, sőt NBA-vel. Ez most egy könyvbemutató/ajánló lesz. A könyv maga eleve különleges számomra, hisz ajándékként kaptam és bár volt a létezéséről tudomásom, felülmúlta minden elvárásomat.

A könyv pedig Phil Jacksontól (Hugh Delehanty közreműködésével) az Eleven Rings (Tizenegy gyűrű).

Nem, a címnek semmi köze nincs a Gyűrűk urához, sajnos-nem sajnos.

A címmel, az edzőként megnyert 11 darab bajnoki gyűrűjére utal és arra, hogy min ment keresztül ez idő alatt a Chicago Bulls és a Los Angeles Lakers edzőjeként.

Akit érdekelnek olyan sztárok, mint Michael Jordan, Scottie Pippen, Dennis Rodman, Kobe Bryant, Shaquille O’Neal és még sokan mások, betekintést nyerhet a színfalak mögötti eseményekhez. Közelebb kerülhet az ember ezeknek az alapvetően megfoghatatlan sztároknak a személyiségéhez.

Mint NBA fan, aki a 2000-es évek eleji Lakersén tanulta és szerette meg a sportot, egyértelmű volt a könyv beszerzése. Jackson az egész könyvet a saját gyerekkorától kezdi, majd egy rövid bemutatás is következik az amúgy rövid karrierjéről. Természetesen a legtöbb oldalt átölelő részek az edzősködéséhez tartoznak. Kezdve, amikor segédedző volt a New Jersey Nets-nél, majd rövid CBA-s kitérő után a bikákhoz került hasonló szerepkörben. Folytatván, mikor 1989-ben átvette a Bulls irányítását és végigverték a világot, majd rövid pihenés után ugyanezt megtette a Lakerssel.

Amikor ’89-ben megkapta az irányítást Jordanék felett, már egy nagyon erős csapat volt a kezei alatt, de ő tanította meg őket nyerni. Ebből az időszakból sokszor kiemeli, hogy az amúgy nem könnyű eset Mr. AirJordan, miként fogadta el őt azonnal vezetőként. A csapatkapitány akkoriban már csak nyerni akart, de azt minden áron. Ahogy megnyerték a bajnokságot az első alkalommal, az edzőt is azonnal olyan reszpekt vette körül, amit addig senki nem tapasztalhatott meg a MJ-t irányítók közül. Jackson is tisztában volt azzal, hogy a csapat legjobb játékosának megvannak a sajátos hóbortjai, amivel kiengedi a gőzt, de az elmondása alapján nem szólt értük egyszer sem, mert tudta, hogy így is számíthat a játékosára és úgy is befogja dobni a maga 30-40 pontját. Elmondása alapján a „legek urának” korai, első visszavonulást is megértette, legalább is a motivációval tisztában volt. Aztán visszajött Jordan és megszerezték a nem a könnyű természetéről híres Dennis Rodmant. Rodmannal való első találkozásakor sikerült megérezni azt a későbbi játékosán, hogy neki kell egy vezető, akire fel tud nézni és tudja őt irányítani. Persze Rodman személyisége adott volt és a Bullsban sem változott, de jobban koncentrált a pályán történtekre. Ennek a vége pedig újabb triplázás lett.

Egy év szünet és egy kis pihenő majd én is megismertem komolyabban a munkásságát.

Los Angelesben is hasonló volt a szituáció, mint az előző állomáshelyén. Adott volt egy jó csapat, kiemelkedő szupersztár(ok), de egy nyerni nem tudtak. Egy év alatt a nyugati parton is meghonosította a győztes mentalitást. Újabb triplázás Jackson számára és bár a taktikai itt is a triangle volt, mások voltak a kirakós darabjai. Kobe mondjuk Jordan szerepét többé-kevésbé átvette a felállásban, de előtte nem dolgozott olyan játékossal az edző, mint O’Neal.  Az egyik kedvenc részem az egész könyvben, amikor a nyári holtszezon során először találkozott a csapat akkori szupersztárjával. Jackson az otthonában fogadta, de a megbeszélt időpontnál hamarabb ért oda a center. Beengedték az otthon tartózkodók és mire a liga egyik legsikeresebb edzője hazaért, az a látvány fogadta, hogy egy 216 centis és 130-140 kilógrammos jószág ugrál a kert hátuljában a trambulinon. El lehet képzelni, hogy milyen látvány lehetett főleg, hogy ő addigra már a liga legjobban fizetett, elismert szupersztárjává „nőtte” ki magát a játékos. Mesél a később kialakult ellentétről is Kobe és Shaq között, de különösebben nem megy bele. Ahogy mondja „ez nem az ő harca volt” és bár megpróbálta a két sztárt jobb belátásra bírni, de ő is inkább az egész herce-hurca szenvedő alanya volt.

Újabb kis pihenő, majd visszatért még utoljára a kispadra, megint az aranysárga-lilákhoz. További két gyűrűvel koronázta meg edzői teljesítményét és ekkorra már egy Gasolja volt a palánk alatt. Kobe mániájáról és Jordan üldözéséről is mesél, de hasonló szinten kezelte őt is, mint Bryant (és sok más millió ember) számára a példaképet.

Akit érdekel a kosárlabda és egy edző, aki két különböző csapat élén is uralta a ligát hosszú éveken keresztül, annak ez a könyv kihagyhatatlan. Csak ajánlani tudom, mert egy fan számára letehetetlen iromány és olyan újdonságokat olvashat benne az ember, amiről előtte nem volt tudomása.

Csak, hogy teljes legyen a történet. Phil Jackson jelenleg a New York Knicks (itt kezdte profi játékos karrierjét is) elnöke és ismét rövid idő alatt elég komoly és pozitív hatása van egy teljes franchise életére. Köszönöm neki az élményt, amit edzőként biztosított számomra és a könyvet is, hogy ezt átélhessem a fejemben, testközelből.