Indiana Pacers:
Gyors újratervezés után visszakerültek a keleti élmezőnybe?
Avagy miért nincs értelme a másnapnak...
Az első kérdésre nem válaszolnék most még egyértelmű igennel vagy nemmel. Ha az szezon kezdete előtt írtam volna ezt, akkor egyrészt nem tudnám átadni az életvezetési tanácsokat, amiket most, másrészt a csapatot nem biztos, hogy Playoffot érő helyre tippeltem volna. Eddigiek alapján Paul George MVP szezon fut és ő tavaly ugye egész évben hiányzott. Larry Bird újragondolt csapatfelépítése a csapatnál pedig nagyon szépen néznek ki.
Lezavartak egy kvázi újjáépítést úgy, hogy a tavalyi évben a legjobb játékosuk nélkül is sokáig harcban maradtak egy rájátszást érő pozíció eléréséért. Másnaposan az ember nem sok mindenre képes és egy nap a regenerációra majdnem több időnek számít, mint egy franchisenek az NBA-ben egy év az újjáépülésre (ugye Philly).
Két keleti döntőben való szereplés után, nem tudott a csapat még továbblépni az elmúlt évek rosterével, de ettől függetlenül nem bombázták szét az egész csapatot csak kicserélték a kirakós darabjait és egy újfajta taktikához igazították őket. Ha már szétbombázás: forraltbor+sör+istentudja hány féle-fajta tömény= nem jó!!! értem?
Hogy miért tartanak itt? Felvették a trendet és tele vannak olyan játékosokkal, akik veszélyesek a hárompontos vonalon túlról. Az egész rosteren egyedül a centerek azok, akiknek a játék ezen eleme nem erősségük, de ez megbocsájtható. Ami a legmeglepőbb statisztika, hogy a Golden State Warriors után átlagban ők értékesítik a hárompontosokat a legjobb százalékkal!
Az már kevésbé, hogy a hajnalban leforrázott ínyedről másnap úgy veszel tudomást, hogy a jól megérdemelt forró teádat szürcsölöd és rohadt mód nem kellemes.
Védekezésben a megszokotthoz képest, nem annyira acélosak, de ez betudható a gyorsabb játékuknak és a taktikai eszközcserének. Ezenkívül PG-n kívül a többiek között jól megoszlik a teher és a kezdőjátékosok legtöbbje 10 pont körül átlagol. Az újonc Myles Turner pedig szépen lassan veszi fel a ritmust és egészen érdekes prospectnek tűnik. Én személy szerinte Monta Ellistől kicsit többet vártam, főleg pontokban, de még önmagához képest is gyenge hatékonysággal dolgozik az idei szezonban. Ami leginkább elmondható a játékosokkal kapcsolatban, hogy nagy részük jó munkásember a pályán. A Ian Mahinmi, Jordan Hill centerpárost nem gondoltam év elején különösebben életképesnek, de eddig állják a sarat. Frank Vogel munkásságát mindig is nagyra tartottam és most is bizonyítja rátermettségét. A védekezésük továbbra is liga elit 100 támadásra lebontva és periméteren továbbra is szívós játékkal rukkolnak elő. Hogy ez mire lehet elég? Mint az első kérdést, ezt sem válaszolnám meg teljes egészében. Szerintem be fognak jutni a rájátszásba, de max első kör és kezdődik a nyár számukra. Paul Georgot élmény látni megint ilyen szinten játszani és az egész csapat szépen csendben teszi a dolgát, ami a tavalyi év után az idei év eredményei tükrében igencsak dicséretes.
San Antonio Spurs:
Lefektették a jövő alapjait és már/még/megint bajnokesélyesek?
Tisztelem az egész franchise munkáját, ahogy évek, sőt évtizedek óta összerakják a csapatot és sikeresen szerepelnek évről évre. Közel példátlan ez a fajta eredménysor és folyamatos szinten tartás, ami San Antonióban megy végbe. Nem titok, hogy nem a szívem csücske a csapat és folyamatosan azt várom évek óta, hogy Tim Duncan vonuljon vissza és végre akkor a csapat is visszább essen. Félreértés ne essék, elismerem a játékos tudását és tényleg élmény nézni, ahogy oktatja a védőit, akiknek kvázi elképzelésük sincs centermozgásról (Deandre 3IQ Jordan). Ettől függetlenül bár komoly visszaesést nem vártak tőlük, de számomra meglepő, hogy ennyire már jól beépítették az új elemeket a csapatba. Legalább is eredményesség szempontjából jól néznek ki.
Nyugaton a másodikak tudjuk kik mögött úgy, hogy a harmadik helyezett Thunder már 4 meccsel le van maradva. Greg Popovich megint váltott, és ahogy a Spursös karrierjének elején, megint a védekezésre fektette a hangsúlyt. A liga top védekező csapataihoz tartoznak, sőt egyenesen a legjobbak az eddigi év alapján és kicsit le is lassították a támadásbeli játékukat, de megtartották a sokpasszos csapatjátékon alapuló rendszert. Jelenleg bajnokesélyeshez méltóan játszanak, és azon sem aggódnék a csapat drukkerei helyében, hogy Aldridge nem hozza a portlandi számait. Egyrészt nem kell neki, másrészt szerintem ő még mindig csak szokja a szituációt „odahaza”. Otthoni mérkőzéseiken továbbra is veretlenek az egyetlen csapat az „akiknek nem mondjuk ki a nevét, mert úgy is mindenki tudja már” mellett. Kahwi Leonard közel MVP szinten játszik és ugye nem véletlen lett a legjobb védő tavaly. Azt a szintet idén is hozza, sőt! A „nagyöregek” szépen komótosan várják a rájátszás kezdését, addig pedig Popovich mester tesz róla, hogy fáradtak még csak viccből se legyenek.
Ha átbulizod az egész éjszakát és annyit vedelsz, mint egy gödény, akkor bizony te fáradt leszel! Ha lenne annyi eszed, mint Popovichnak, ez nem történhetne meg. De, hogy egy kedves barátomat idézzem: „pihenni ráérünk a sírban is”. Na igen, de onnan már nem szokás hegyet mászni menni, mint ahogy én ezt ma még tervezem.
Mint a nyugdíjas klub részleg: Tim Duncan dupla-dupla közel átlagol, és mint mindig, továbbra is rendkívül hasznos. Ginobili a padról továbbra is aranyat ér. Tony Parker pedig a csapat újabb, lassabb folyamú támadási rendszerét szépen irányítja. David West a padról a 15 perceivel okosan gazdálkodik és ő, mint 3./4. száma magas, elég komoly erőt jelent. Boris Diaw ugyanaz, mint az előbb említett kollégája csak zömökebb kiadásban.
Ami náluk a folyamatosság alapját képezi, hogy mindig vannak a rosteren érdekes, folyamatosan fejlődő fiatal prospectek. Ray McCallum és Kyle Anderson képviseli ezt a vonulatot. Kyle Andersonnal és a 2014-es döntő MVP-jével a forward pozíció hosszú évekre biztosítva van a csapatnál.
A csapatot 21 lejátszott mérkőzés után az egyik, ha nem a legveszélyesebb ellenfélnek tartom akár a Warriorsra, akár a keleti első helyezettre a döntőben. Kíváncsian várom, hogy az idő előrehaladtával és ha a játékosok még inkább összeszoknak, meddig juthatnak el. Egy nyugati döntő azt hiszem, hogy alapvető elvárás tőlük és ez szerintem nem is fog változni a szezon előrehaladtával, mint ahogy a játékuk sem.
A cikk támogatói:
1 óriás bögre tea, 2 szendvics, 1 paprika, 3 óra hossza, 2 liter víz, 30 perc alvás (bocsánat lokációhoz hűen, szieszta), Gogol Bordello+Dropkick Murphys, 16 db mentolos cukorka és a gondolat, hogy mennyire jól esne most anyám házi csirkehúslevese.
