Chicago Bulls
Ott lehetnek-e a végső elszámoláskor? Mennyit jelentett a nyári edzőcsere?
Nem vagyok egyszerű helyzetben a bikákkal. Egyrészt egy kedves barátom (valószínűleg többnek) a kedvenc csapata, tehát nem kellene nagyon csúnyákat írnom róluk, de pontosan emiatt Ő is kíváncsi, hogy én miként vesézem ki őket. Másrészről a csapat eddig pont nem úgy játszik, ahogy mindenki várta volna tőlük. No, nem az eredményességre gondolok ez alatt, hanem inkább a játék képére. Leigazolták a nyár folyamán a kispadra Fred Hoiberget, aki Tim Thibodeau-t váltotta a padon, sokkal inkább a támadásra fekteti a hangsúlyt elődjével szemben. Ehhez képest támadásban az eddigi szezon statisztikái alapján nincs különösebb változás az elmúlt évekhez képest, de legalább a védekezés megmaradt ugyanolyan szívósnak, mint annak idején. Ettől függetlenül (vagy pont ezért) 10 győzelem mellet, 5 vereséggel állnak keleten a harmadik helyen. A tegnapi nap folyamán pedig a San Antonio Spurst is elkapták, megint csak a fojtogató védekezésnek köszönhetően. Leppatanózásban az egész ligában másodikak csapatszinten, ami mint mindig, most is hatalmas fegyvertény. Butler a csapat legjobb pontszerzője és most már – nyugodtan kijelenthető- a legjobb játékosa/franchise playere, aki idén is hozza önmagát és végre nincs felmosatva vele a parketta meccs előtt és után is, mint ahogy azt az elmúlt években megszokhattuk az előző rezsim alatt. Az elmúlt évek sérüléshullámából szépen lassan kimászni látszó Derrick Rose egyelőre másod, avagy sokszor harmadikszámú scorer csak a pályán Pau Gasol mögött. Azt hiszem, hogy számára ez most jobban is áll, bár a hatékonysága nem az igazi. Az öreg spanyol idén egy szűk dupla-duplát átlagol és továbbra is a támadás egyik alappillére (passzolási készsége továbbra is ligaelit). Mirotic eddig inkább alszik, minthogy elkezdte volna az idényét, viszont Tony Snell kezd egyre inkább belelendülni, ami számomra hatalmas boldogság Butlerrel egyetemben. A padon pedig több olyan játékosuk is van akik máshol akár a kezdőbe is belekerülnének (jó most nem a Phillyre gondoltam). A csapat továbbfejlődhet megítélésem szerint még Mike Dunleavy visszatérésével, de idén akkor sem érzek őket komoly faktornak. Én lennék a legboldogabb, ha a csapat védekezése megmaradna és melléfejlődne a támadás is, hisz emiatt is történt meg többek között az edzőcsere. Idő mindenképpen kell nekik, de az a kellemes állapot figyelhető meg náluk, hogy a már most vagy még most jó, kiváló, hasznos játékosok mellett már vannak tehetséges fiataljaik, akik folyamatosan szépen lassan több játékidőt is kaphatnak (Portis,Mcdermott). Legfontosabb változás az év végére majd talán abban lesz, hogy lesznek még játékosaik, akikben még van szufla (csak kétszer írtam szuflét) és nem is sérültek. Ez mindenképen meg fogja hálálni magát és az eddigi meccsek során és látszódott, hogy az új edző nem fél használni a padot. Rose, ha valaha visszaakarja nyerni mindenki bizalmát, akkor elő kell, hogy lépjen és az a plusz (eddig felsoroltak mellett) odarepítheti őket az esélyesek legszűkebb körébe. Bár a fentebb említett statisztikák nem Hoiberg érdemei, a csapatnak a kezelése és a játékba nyúlás/mérkőzés menedzselés és már igen. Kíváncsian várom a következő 15-20 mérkőzésen megmutatkozik-e már támadásban a változás.
#seconbiggestbull
Los Angeles Clippers:
A nyári játékos mozgástól miatt előrébb léptek igazi contender csapattá?
Ha van kérdés, amire könnyű a válaszadás, akkor most fel is tettem: NEM, és ez egy nagy nem az idei játékuk képe alapján. Nem csak az mondatja ez velem, hogy amúgy sem a szívem csücske ez a csapat, hanem a játékosok személye miatt sem. Továbbá, bármennyire is szeretnék sokan őket látni, hogy végre a Playoffban vitézkednek, ezt sem látom egyelőre a jövőbe látó gömbömben a következők miatt. Paul Pierce szerintem, ha idén nem, soha többet nem fog nyerni gyűrűt. Vele kapcsolatosan az az érzésem, hogy tavaly a Wizardsban előtte utolsó puskaporát, ne legyen igazam. Lance Stephenson bár nem annyira tragédia, mint volt tavaly Charlotteban, de azért idén még nem fog kapni MVP címet. Josh Smith pedig még akkora faktor sem, mint az előbb említett kollégája. Nálam az alapvető hiba ott kezdődik, hogy Chris Paul az NBA Peyton Manningje és rájátszásban rendre felsül. Mint a csapat esze és egyik legfontosabb mozgatórugója, ezt nem engedheti meg magának. Mellette ott van Deandre 3IQ, szó sem lehet 3000-ről. Nálam ő nem más, mint egy két lábon járó kissé talán több, mint haszontalan, ugorj-vágd be játékos. Értem én, hogy nagyon domináns meg egyre jobb védő, de dobni azt ennyi szezon alatt se sikerült megtanulnia, arról nem is beszélve, hogy magas ember move--okat inkább nem is kér tőle senki. Ő domináns tud lenni a ligában, mert 2015-öt írunk. Hozzá hasonló játékosokat vacsoráztak meg a 90-es, 80-as évek igazi centerei. Egy szóval „nembajnokcsapatalapanyag”. Blake Griffinnek nagyon jó szezonja van, eddig ezt senki sem veszi el tőle és ezen a nyáron is tanult valami pluszt, amivel tovább nőtt a támadásbeli repertoárja. Úgy sikerült emelnie a hatékonyságán, hogy a párja - az imént dicsért jószág – két méternél távolabb a gyűrűtől veszélytelen (onnan már nem képes bezsákolni), tehát felesleges elhagyni a festéket miatta, inkább vállalja el, +1 pattanó. Támadásban továbbra is liga legjobbjai között vannak, de a bajnokságot sűrűbben szokta a védekezés megnyerni. Mindenesetre a legutóbbi kis csapaton belüli összezörrenés, majd az azt követő megbeszélés óta 3 mérkőzést húztak be, de a következő ellenfelük (Pacers) elleni ki-ki meccs inkább lesz mérvadó. A legmeglepőbb számomra, az eddig sokszor bemutatott mentális gyengeség a részükről. Ez Doc Rivers csapataira nem volt jellemző. Mondjuk, ha van edző, aki képes gatyába rázni egy csapatot, az ő. A végére zárásként annyit, hogy nem véletlen azért, hogy őket nevezték meg az első csapatnak, akik elkezdtek mocorogni a játékospiacon… Hiába a pozitív mérleg, többet várnak tőlük és emiatt én sem látom még őket ott a nyugati legjobb 4-ben sem.
#dangitevenimbetter
